Megtartották a Szatmári Egyházmegye ifjúsági táborát
A természetben, a csendben, a vidámságban, a játékban, az imában, a szentmisében, az Oltáriszentségben de a segítségre szoruló társukban is meglátták Jézust az egyházmegyei ifjúsági tábor résztvevői.
„Láttam az urat, s ezt mondta nekem" (Jn 20,18) mottóval tartották a Szatmári Egyházmegye ifjúsági táborát augusztus 25. és 30-a között, a Hargita megyei Szentegyházán, melyre mintegy ötven gyermek és fiatal ment el. A tábor alatt volt idejük megismerkedni egymással és megismerni egymás gondolatait, feszítő kérdéseit, keresésük útját és irányát. A csoportos beszélgetések alkalmával rájöttek: nincsenek egyedül, álmaik, vágyaik, nehézségeik társaikkal közösek, s egy azonos pontban feloldódnak, Istenben. Ehhez pedig meg kellett nyugodni a zavaros hétköznapoktól, sokféle ingertől eltávolodva, egy hegyekkel és erdővel, a természet tisztaságával és szépségével átitatott helyen.
A Szent Gellért Alapítvány háza és annak környéke ideális helyszínnek bizonyult, hamarosan mindenki maga mögött tudta hagyni zakatolását, és egymásra, Istenre figyelt. Az Ifjúsági Iroda által összeállított program ezt segítette elő a lelki alkalmakkal, kirándulásokkal, közösségépítő játékokkal, kulturális csemegékkel. Rögtön a megérkezés után, az első estén a természet templomában tartották alkonyba nyúló szentmiséjüket, és onnantól minden nap imádkoztak, elmélkedtek, a gondolatébresztő előadások kapcsán beszélgettek. Volt aki előbb, s volt, aki később nyílt meg, és osztotta meg társaival lelke mélyének örömeit, kétségeit. Az erőt próbáló, kezeket egymáshoz-kulcsoló túra a Vargyas-szorosba és annak barlangjaiba, a Békási-szoros rettentő meredeksége és magasba-emelése, a Gyilkos-tó látványa, de a tábor központjának tiszta és méltóságteljes környezete mind oldották, tisztították a gondolatokat, segítették az otthontól, a mindennapoktól való elszakadást, a mélyre hatolást.
A résztvevők megismerkedtek a népi motívumokat őrző kézművességgel, meghívott előadó kísérésével élhettek is az alkotás örömének, majd helyi néptáncosok tanítottak mozdulatokat, nótát - együtt táncoltak és énekeltek a szatmári ifjúsággal. A marosvásárhelyi Remény Együttest vendégül látva, koncertjükön passiót hallgattak, majd énekeltek együtt egyházi ifjúsági énekeket késő estébe nyúlóan. A változatos programban pedig volt egy erős, mindent érintő közös vonal: végig Jézus Krisztusra figyeltek, őt keresték a természetben, a világban, önmagukban és a játékban is. Egy nem várt esemény hatására, nehézségeket és fájdalmat megélő társukkal együtt érezték a kihívást és az Istenre hagyatkozást. Volt aki megtehette, hogy a tábort elhagyva elkísérte őt, mások imájukban kísérték végig megpróbáltatását.
A reggeli és esti imák csendjében, a csíksomlyói kegytemplom Szűzanyához emelt gondolataiban mind ott volt a kérés és a hála. A tábor sokak számára változást hozott. Többen így, vagy úgy elmondták, hazatérve már nem tudnak többé úgy élni, mint addig. Még közelebb kerültek Krisztushoz, és még jobban akarják az ő csendjét, társaságát, jelenlétét az életükben.
